Miután az első osztályból kiesett a Szolnok az előző idény végén, nagy változások történtek, új tulajdonos érkezett, és a csapat is kicserélődött, létrejött egy kisebb költségvetésű, idegenlégiósoktól mentes, saját nevelésű játékosban viszont gazdag csapat, melynek céljai is ehhez igazodtak, nem volt terv a visszajutás, csak a szerény középmezőny. A csapat azonban minden várakozást felülmúlt az ősszel, 35-10-es gólaránnyal, 10-3-2-es mérleggel zárta az őszt, és külön öröm volt, hogy mindezt kifejezetten szép, támadó focival érte el a csapat. A télen aztán az őszi jó eredmények következtében megnőttek az elvárások, már a feljutás lett a cél.

A tavaszi rajtot számomra megmagyarázhatatlan módon évek óta kiírják február végére, annak ellenére, hogy általában ekkor szokott jönni még a havazás, márpedig  a magyar pályákon, ha hó esik, nemigen fognak foci meccset rendezni, különösen igaz ez a másodosztályra. Szóval jónéhányszor már pár forduló elhalasztásával kezdődött a tavaszi idény, idén viszont az MLSZ-nek lett igaza, menetrendszerint elkezdődhettek a "küzdelmek". A pályák ennek ellenére jobban hasonlítottak a Tisza árteréhez, az áradást levonulását követő éjszakán, mint egy átlagos focipályához. Féltettük is a csapatot az első tavaszi fordulóban Szegeden, hiszen a mély pálya nem kedvez a Szolnok sokpasszos játékának, meg amúgy is, az irreális körülmények gyakran felborítják papírformát. A papírforma azonban túlságosan is felborult, ezt a 4-0-át már nem lehetett csak a pályával magyarázni, valami nagyon nem volt rendben a csapattal. Máskérdés, hogy egy baki még a legnagyobbakkal is előfordul, ráadásul ez épp a téli szünet utáni első forduló volt, rossz kezdés megesik, túl kell tenni magunkat rajta, és a következő fordulóra koncentrálni.

Egy hétre rá máris itt volt az a következő forduló, ezúttal már hazai pályán, a nem éppen élmezőnyhöz tartozó Újpest II ellen, vagyis a javítás lehetősége adott volt. A szervezőknek kijár egy nagy köszönet, ugyanis az eredetileg 15 órára tervezett kezdési időpontot - amely a tv-s közvetítés miatt előrehozott kosármeccsel (Szoloki Olaj - Falco) pont egyidőben lett volna - előrehozták 15 órára, annak ürügyén, hogy a Szolnoki Rendőrkapitányság nem engedélyezi a két meccs egyidőben történő megrendezését, de a lényeg, hogy így a Szolnokon nagy népszerűségnek örvendő kosárlabda nem vitte el a szurkolókat a fociról. A Szolnok-Újpest meccs biztosítására pedig tényleg nem lehetett panasz, a két darab vendég szurkolót 7 biztonsági őrizte.

A meccsről sok pozitívumot sajnos már nem lehet elmondani,  változás annyi volt a múlt héthez képest, hogy most a saját szemünkkel szembesülhettünk azzal, hogy miért is kaptunk ki Szegeden 4-0-ra. Az ősszel oly csodálatosan működő sok rövid passzos játékának nyoma sem volt, most általában 2-3 egymás utáni jó passz már rekordnak számított, az esetek többségében azonban ennyi eredményes passzig sem jutottunk el. Nem egyszer ugyanis tíz-húsz méterre sem tudtuk már pontosan átadni a labdát. A játékot szinte fájó volt nézni, valószínűleg egy jó formában lévő megye 2-es csapat kifogott volna rajtunk. Néhány helyzet ugyan összejött, de ezek rendre kimaradtak, az Újpest pedig egy szöglet utáni jól eltalált lövéssel begyűjtötte a 3 pontot, melyet elsősorban azért érdemelt meg, mert mi nem.

A dolog ekkorra már kezdett elég aggasztó lenni, két forduló azért már valami, és nagyon úgy tűnt, hogy elfelejtettek focizni a fiúk a télen. Nem várhattunk hát sok jót Kazincbarcikán sem, így ért azonban kellemes meglepetésként az 1-0-ás győzelmünk. Mostmár csak élőben szerettük volna látni a csapatot jól játszani, és nyerni, alkalmasabb ellenfél erre nem is nagyon lehetett volna, mint az utolsó előtti helyezett Honvéd II.

A csapat azonban sajnos ott folytatta, ahol két hete az Újpest II ellen abbahagyta: ötlettelen, pontatlan játékkal, bár ezúttal a sikeres passzaink számát úgy próbáltuk növelni, hogy támadásonként legalább egyszer hátraadtuk a labdát a leghátsó védőig. Alig 10 perc után ráadásul már hátrányban voltunk kénytelenek játszani. A félidő végén viszont pár perc alatt sok csalódást elfeledett velünk a csapat. Előbb Lengyel villant egyet, és lett 1-1 az állás, majd Antal Gabi tekert be csodásan jó 25 méterről egy szabadrúgást a sarokba. 2-1-es vezetéssel mehettünk tehát szünetre, így negyed óra reménykedés következhetett, sajnos azonban vége lett a szünetnek, és fel kellett ébrednünk, folytatódott minden a tavasszal megszokott kerékvágásban, 4 perc elteltével máris egyenlő volt az állás. A dologban a legfájóbb, hogy röviden jellemezve a Honvéd játékát: ott is nagyon nagy gondok vannak. No, ha ezt e Honvédot nem tudjuk legyőzni, akkor kit?

A félidő végén mintha a csapat is elkezdte volna érezni, hogy ma itt illene nyernünk, és ha kínkeservesen is, egy értelmetlen buktatás után megadott tizenegyessel, de megszereztük a győzelmet. Hosszabbításban arra jöhettünk rá, hogy van, amit a téli szünetben sikerült mesteri szintre fejlesztünk, mégpedig az időhúzást. A meccs utolsó perceiben játékban nem volt ugyanis érdemben a labda, vagy a honvéd szögletzászlójánál tartogattuk a labdát, vagy épp bedobást harcoltunk ki, hogy aztán bedobáshoz készülődhessünk fél percig, egyik alkalommal hiába adta volna szegény labdaszedő gyerek a cserelabdát, inkább előbb elindult egyik játékosunk az elgurult labdáért, majd rájött, hogy inkább ő mégsem akar dobni, és hagyta, hogy csapattársa menjen el inkább érte. Amitől igazán mesteri volt ez az egész, hogy még csak sárgát sem kaptunk időhúzásért.

Négy forduló elteltével sajnos egyértelműen kijelenthető, hogy gondok vannak Szolnokon, a télen úgyfest elfelejtettek labdát rúgni a játékosok, pozitívum viszont, hogyha játék nincs is,  de  legalább már az eredmények elkezdtek jönni, így egyelőre még bárhol végezhetünk a szezon végi tabellán, ha azonban annak az elején szeretnék, akkor gyökeres változáson kell átmennünk, mert ezzel a játékkal sajnos biztos nem fog menni...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.